|
|
|
2008-10-15 08:00:11, szerda
|
| |
| |
"Az adófizetők pénze külföldre vándorol"- Barcza György a magyar leszakadásról
"Túlhangsúlyozták az oktatást és az egészségügyet"
Kiss Gergely
2008-09-16 18:45
Barcza György, a K&H Bank vezető közgazdásza mind a külső, mind a belső gazdasági feltételeket halmozottan hátrányosnak látja Magyarország részéről. A belső feltételek javításához azonban lenne egypár ötlete. Meglátása szerint a kormány ott hibázik folyamatosan, hogy képtelen a makroszintű szemléletre. Szerinte idehaza fontosabbak az apró ügyek és a személyes szimpátia, mint a tudatos és hosszabb távú tervezés.
Azt látjuk, hogy mind a külső hatások, mind a belső okok miatt egyre sűrűsödnek a felhők a magyar gazdaság felett. Mely pontokon lát alapvető problémákat idehaza?
Meglátásom az, hogy a belső problémák gyökere a régiós szinten magas adóterhelés, amely két területen is komoly hátulütőt jelent. Egyfelől azt, hogy a hazai munkaképes korú lakosság fele inaktív. Ebből a csoportból van körülbelül 500-700 ezer ember, aki nagy valószínűséggel vállalna munkát, ha olyanok lennének az adózás feltételei, mint néhány szomszédos országban.
"Mi finanszírozzuk a környező országokat" (Fotók: Járdány Bence)
Ezzel együtt, illetve ezzel összefüggésben a másik nagy gond a beruházások tartósan alacsony szintje. Nem is annyira a tőkevonzó képességünkkel van a baj, inkább azzal, hogy a cégek a nálunk megtermelt jövedelmet nem itt, hanem inkább a környező országokban forgatják vissza. Ez durván azt jelenti, hogy mi finanszírozzuk például Szlovákia, vagy Románia gyors növekedését. Tényszerűen nem tudjuk bizonyítani, de a makroszámokból mindenképp ez derül ki.
Számos multicég van, amely csak hídfőállásnak használ minket, főképp a hazai bankszektorban és az energetika terén akadnak cégek, amelyek egyszerűen kinőtték az országot.
Emellett már a kisebb hazai cégek is gyakorta a szomszédban forgatják meg tőkéjüket. Emiatt nem csak az itt megtermelt érték, hanem a cégeknek adott kedvezmények révén a hazai adófizetők pénze is külföldre vándorol.
Lényeges, ám elég kevés szó esik arról, hogy jelenleg kívülről is húzza az ág Magyarországot. A hitelezési krízis és a most begyűrűző európai recesszió mellett az orosz-grúz konfliktus is egyre kellemetlenebbül érint minket. A hírek szerint nagy mennyiségű működő tőke vonult ki Oroszországból és egyben egész Kelet-Európából.
A tavaly elindult és az idén még tovább gördülő negatív világgazdasági fordulat valóban erőteljesen hozzájárult ahhoz, hogy itthon a beruházások növekedési aránya nulla körüli szintre, de inkább mínuszba került.
Az Oroszországban kialakult nehézségeket viszont én nem feltétlenül a grúz konfliktus számlájára írnám. Az ottani helyzet is nagyrészt a globális visszaesés következménye, hiszen a zuhanó olajárak miatt az alapvetően energiára épülő orosz gazdaság mostanság kevésbé vonzó a nemzetközi befektetők számára. Ezek a változások minket is érintenek, hiszen gyakorlatilag egy kalap alá - a feltörekvő országok csoportjába - számolnak minket is.
Ezek olyan hatások amelyeket nem lehet megúszni. Ugyanakkor, ezek a körülmények az itthoni lassú növekedés miatt még több nehézséget okoznak, hiszen semmi nincs, ami ellensúlyozná azokat. Ilyen külső környezetben a hazai politika részéről merész választás, hogy magasan tartja az adókat, az elvonásokat. Ugyanakkor, ha nem történik alapvető változás e téren, akkor egyre nehezebb lesz. Két százalék körüli hazai növekedés mellett ugyanis rendkívül kicsi a mozgástér a kiadáscsökkentésre.
Ha ezen a pályán haladunk tovább, 2018-ra mi leszünk az unió legszegényebb országa, hiszen az átlagjövedelem szintjét tekintve tartósan 65 százalékos a lemaradásunk az uniós átlagtól, míg az összes régiós ország folyamatosan tornássza fel magát. Jelen pillanatban csak Romániát, Bulgáriát és a balti államokat előzzük meg e téren.
A rossz nemzetközi környezet mellett még egy komolyabb adócsökkentés sem tudná igazán erőteljesen megdobni a hazai gazdaságot. Mégis körülbelül milyen hatása lenne egy ilyen kormányzati lépésnek?
A mostani viszonyok között valóban kevés lenne ahhoz egy adócsökkentés, hogy 5 százalék, vagy afölötti szinten növekedjék tartósan a gazdaság. Különbség viszont így is van egy adócsökkentés melletti, illetve egy anélküli pálya között.
Ha nem lesz adócsökkentés, akkor várhatóan beállunk egy 1-2 százalék körüli növekedési ütemre, ha mégis lesz, akkor egy 3-4 százalék körüli pályára számíthatunk hosszabb távon. A különbség azonban lényeges!
Az ezredforduló környékén a mainál több esélyünk lett volna, hogy az adóterhek csökkentésén keresztül viszonylag fájdalommentesen javítsunk a gazdaság helyzetén. Jelenleg viszont azt látjuk, hogy sokkal nagyobb áldozatot kell ehhez vállalni.
Nem csoda, hogy rendszerint félrecsúszik a dolog (Fotó: Járdány Bence)
Akkoriban ugyanis még öt százalék körüli GDP-bővülést produkáltunk - amely akkor meghaladta az uniós átlagot - mostanra viszont erősen lecsúsztunk ezen a téren.
Az óra pedig folyamatosan ketyeg. Minél tovább halogatják az adókat, illetve - ha nem akarják a már így is kolosszális költségvetési hiányt növelni - akkor ezzel együtt a járulékokat is csökkenteni, akkor a későbbiekben még fájdalmasabb lesz megtenni ezt a lépést.
A következő években elosztható jövedelmet ugyanis most termeljük meg és tartósan 1-2 százalék körüli gazdasági növekedés mellett nem lehet előállítani akkora értéket, hogy az által az állami juttatások jelenlegi szintjét - reálértéken számolva - tartani tudjuk. A problémák szinte hónapról hónapra halmozódnak, hiszen azt látjuk, hogy a munkanélküliség folyamatosan nő.
Az utóbbi hónapokban azt tapasztaljuk, hogy az új példaképként emlegetett Szlovákia - negyedéves mutatók alapján - az eddigi 8-9 százalékpont körüli növekedésről 5 százalék körüli szintre lassult. A balti államokban még ennél is rosszabb a helyzet. Így az eddig kirobbanó növekedést produkáló Észtországban a legutóbbi negyedévben nulla százalék alá került a gazdaság GDP-arányos bővülése. Lehetséges, hogy az adócsökkentés szerepét túlértékelik?
Erre én csak nemmel tudok válaszolni. Közgazdaságilag úgy különböztetik meg a gazdasági növekedés összetevőit, hogy vannak az úgynevezett ciklikus és vannak a potenciális, tehát a hosszú távú összetevők. A régiós feltörekvő országok - például Szlovákia - jelenleg a világgazdaság lassulása miatt torpant meg, ugyanakkor nálunk még a szlovák lassulást is csodaként élnék meg! Ők a nemzetközi helyzet miatt és legfőképp az euróövezet lassulása miatt léptek egyet hátra, mivel az uniós exportból - arányosan- nagyobb részesedést hasítanak ki, mint mi. Ugyanakkor potenciálisan még mindig 8 százalék feletti növekedésre lennének képesek.
A politikai vitákat én nem tudom értelmezni (Fotó: Járdány Bence)
A magyar gazdasággal épp az a probléma - és ezt korábban még csak nem is sejtettük -, hogy még normál üzemmenetben sem tud 4-5 százalékpont körüli növekedést produkálni, hanem csak kettőt. Korábban szinte minden elemző úgy hitte, hogy ennél többre vagyunk képesek. Ha a ciklikus hatások olyan erősek lennének nálunk, mint Szlovákiában, akkor bizony mínusz kettő körüli szintre csúszna le a GDP növekedése.
Azt, hogy a szlovákok a miénknél többszörös szintet tartani tudják, a magas munkaerő-piaci aktivitásnak és a tőkevonzó képességüknek köszönhetik. Ezeket alacsony adószint nélkül nem lehetne elképzelni.
A napi politika eseményeit tekintve úgy tűnik, a jelenlegi nehéz gazdasági helyzet hidegen hagyja a döntéshozókat. Továbbra is a személyes felelősség keresése dívik, ugyanakkor a politikai kommunikáció a valóságnak csak egy szűk szeletét tárja elénk. Hogyan értékeli mindezt elemző közgazdászként?
Én a politikai vitákat nem tudom értelmezni, csak azt, hogy a gazdaságpolitika jelenlegi irányvonalát tartva mindössze évi egy százalékkal tudjuk csökkenteni a költségvetési kiadások szintjét - reálértéken számolva. Ez a jelenlegi óvatos irány, bár politikailag minden bizonnyal jó kompromisszum, egy tartós, de akár végleges leszakadáshoz is elvezethet 5-10 éves időtávlatban.
2002 óta nagyon sokszor megkapom, illetve megkapjuk azt, még a komoly véleményformálóktól is, hogy mi közgazdászok nem szólunk ezért.
Szerintem mi rengetegszer szólunk, sőt nagyon hangosan szólunk, csak épp úgy tűnik, hogy azt nem igen hallják meg.
Pontról pontra lebontva, Ön hogyan képzelne el egy lehetséges adó-, illetve kiadáscsökkentést?
Először mindenképp a munkát terhelő adók, azon belül is a személyi jövedelemadó csökkentésével kellene kezdeni a dolgot. Mindez munkára ösztönző tényező lenne és csak ezt követően lenne érdemes a járulékok csökkentéséhez nyúlni. Az elmúlt évek távlatából ugyanis azt tapasztaltuk, hogy az embereknek egyszerűen nem éri meg elmenni dolgozni, inkább segélyekhez, vagy egyéb szociális transzferekhez folyamodnak. Amint megtörténne egy effajta adócsökkentés, akkor sokkal fájdalommentesebb lenne egy ezt követő járulékcsökkentés.
Az adó- és kiadáscsökkentő lépéseket - amelyekhez csak egy egyszerű kormánydöntés kell - érdemes lenne már egy új politikai ciklus legelején megtenni. Ugyanis ennek a pozitív hozadékai - például az erőteljesebb GDP-bővülés - már 3-4 éven belül jelentkeznének.
A társadalmi ellenállást persze valószínű nem lehetne megúszni, ugyanakkor hosszabb távon a jelenlegi politika mellett sem lehet majd megúszni, hiszen ha ezt az újraelosztási szintet tartjuk, akkor a jövőben a munkanélküliség miatt fognak utcára menni az emberek.
Hosszú távon tehát egy lehetetlen helyzetbe lettünk kormányozva, ezért előbb-utóbb valakinek meg kell tennie ezeket a lépéseket. Hogy ki fogja ezt bevállalni, nem tudjuk. Én elemzőként csak annyit tudok előre megmondani, hogy mennyivel lesz rosszabb, ha később hozzuk meg a döntést.
Hogyan értékeli a 2006 óta regnáló kormány eddigi reformszándékait?
Két terület lett volna, ahol a kormányzat radikális reformlépéseket szeretett volna elindítani, ez pedig az oktatás és az egészségügy. Ugyanakkor makroszinten azt látjuk, hogy idehaza jövedelemarányosan kevesebbet költenek ezekre, mint a szomszédos országokban.
Az oktatásban és az egészségügyben persze rengeteg probléma akad, de ezek távolról sem hatnak ki makrogazdasági szinten, inkább csak a források kevéssé hatékony elosztásával van gond.
Ahol viszont valódi, nemzetgazdasági szintű probléma van, így a nyugdíjak és a szociális segélyezés területén, ott csak apró változtatások történtek. Túl kockázatosnak vélték, hogy ezekhez komolyabban hozzányúljanak, ugyanakkor ahol reformálni próbáltak, ott azt nem ilyen formában kellett volna megtenni.
Mi közgazdászok ugyan 2006-ban is gondoltunk ezekre, de az akkori gazdasági helyzet ismeretében még nem voltunk benne biztosak, hogy valóban ilyen radikális lépésekre lenne szükség. A többség már annak is örült, hogy végre elindult valami. Az elmúlt két év távlatából viszont már látszik, hogy rossz volt az irány. Véleményem szerint túlhangsúlyozták az oktatást és az egészségügyet.
Konkrétan milyen lépéseket hibáztak el?
A kamatadó bevezetésével egy időben például már 2006-ban csökkenteni lehetett volna az szja felső kulcsát, hiszen így valamivel több megtakarításra, ezzel együtt több bevételre számíthattunk volna a kamatadóból. A kormány csak az utóbbit vezette, amelynek következtében még inkább megcsappant a megtakarítások aránya.
De ugyanígy említhetném azt a lépést is, hogy a vagyonadót leírhatóvá lehetne tenni a személyi jövedelemadóból. Adószakértői szemmel a paletta nagyon tág. Valójában sok ezer ilyen lépést lehetne megtenni.
A legkomolyabb hibát nem is ebben, hanem abban látom, hogy a politikusokból és alapjában a magyar társadalomból hiányzik a makroszintű szemlélet. Egy reform idehaza általában úgy kezdődik, hogy a politikusok elkezdenek ötletelni az új intézkedésekről, majd csak ezt követően vizsgálják meg a számokat és a lehetőségeket. Fontosabb a pártszimpátia és az ilyen-olyan érdekek, mint a hosszú távú tervezés. Így nem csoda, hogy rendszerint félrecsúszik a dolog.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: túlhangsúlyozták, gazdaságpolitika, fájdalommentesen, kellemetlenebbül, reformszándékait, nemzetgazdasági, munkanélküliség, valószínűséggel, reformlépéseket, közgazdaságilag, kiadáscsökkentő, intézkedésekről, jövedelemadóból, bankszektorban, megtakarítások, oroszországból, magyarországot, közgazdászként, hozzányúljanak, jelentkeznének, összefüggésben, finanszírozzuk, makrogazdasági, egészségügyben, transzferekhez, képességünkkel, csökkentésével, csökkentéséhez, világgazdasági, makroszámokból, megtakarításra, oroszországban, politikusokból, átlagjövedelem, kockázatosnak, adócsökkentés, adófizetők pénze, magyar leszakadásról, belső gazdasági, belső feltételek, makroszintű szemléletre, apró ügyek, személyes szimpátia, külső hatások, belső okok, magyar gazdaság, belső problémák, régiós szinten, hazai munkaképes, adózás feltételei, környező országokat, másik nagy, Barcza György, Kiss Gergely, Járdány Bence,
|
|
|
|
|
|
| adófizetők pénze, magyar leszakadásról, belső gazdasági, belső feltételek, makroszintű szemléletre, apró ügyek, személyes szimpátia, külső hatások, belső okok, magyar gazdaság, belső problémák, régiós szinten, hazai munkaképes, adózás feltételei, környező országokat, másik nagy, beruházások tartósan, tőkevonzó képességünkkel, nálunk megtermelt, környező országokban, makroszámokból mindenképp, hazai bankszektorban, energetika terén, kisebb hazai, szomszédban forgatják, cégeknek adott, hazai adófizetők, hitelezési krízis, most begyűrűző, orosz-grúz konfliktus, hírek szerint, tavaly elindult, beruházások növekedési, grúz konfliktus, ottani helyzet, globális visszaesés, zuhanó olajárak, alapvetően energiára, nemzetközi befektetők, változások minket, feltörekvő országok, itthoni lassú, hazai politika, pályán haladunk, unió legszegényebb, átlagjövedelem szintjét, uniós átlagtól, összes régiós, balti államokat, rossz nemzetközi, komolyabb adócsökkentés, hazai gazdaságot, ilyen kormányzati, mostani viszonyok, adócsökkentés melletti, anélküli pálya, különbség azonban, ezredforduló környékén, adóterhek csökkentésén, gazdaság helyzetén, uniós átlagot, következő években, állami juttatások, problémák szinte, munkanélküliség folyamatosan, utóbbi hónapokban, balti államokban, eddig kirobbanó, legutóbbi negyedévben, gazdaság GDP-arányos, adócsökkentés szerepét, gazdasági növekedés, úgynevezett ciklikus, hosszú távú, régiós feltörekvő, világgazdaság lassulása, szlovák lassulást, nemzetközi helyzet, euróövezet lassulása, uniós exportból, politikai vitákat, magyar gazdasággal, ciklikus hatások, miénknél többszörös, magas munkaerő-piaci, tőkevonzó képességüknek, napi politika, jelenlegi nehéz, személyes felelősség, politikai kommunikáció, valóságnak csak, szűk szeletét, gazdaságpolitika jelenlegi, százalékkal tudjuk, költségvetési kiadások, jelenlegi óvatos, lehetséges adó-, munkát terhelő, személyi jövedelemadó, járulékok csökkentéséhez, elmúlt évek, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5712
- e Hét: 19942
- e Hónap: 31053
- e Év: 184549
|
|
|
Offline
